A HATÁRTALANUL! program értékelő szakaszának eseményei

A HATÁRTALANUL! fakultatívan vállalt témanap (2013. május 24. 8:00-13:00)

A témanapunkat a diákönkormányzat tagjai segítségével szerveztük meg.  Iskolánk minden tanulója részt vett a megnyitón, ami után megtörtént az aulában a pályaművek értékelése. Három tanuló írt pályaművet, és mindhárman könyvjutalmat kaptak.DSC_0043 A fotósunk és a videósunk is kapott jutalmat a munkájáért. Ezután a három pályázó tanuló bemutatta művét az iskola minden diákjának. A tanulók figyelmesen hallgatták a beszámolónkat, érdeklődve nézték a fényképeket. Néha nagy nevetés törte meg az előadást egy-egy viccesebb kép láttán. Ezután az osztályok játékos vetélkedőn vettek részt, ahol a környezetszennyeződés elleni poszter készítéstől a különféle népszokások bemutatásáig fordultak elő feladatok. Tíz órakor az osztályok bevonultak saját termeikbe, ahol a Trianon című filmet nézték meg. Az osztályok képviselői ez idő alatt részt vettek iskolánk klubtermében egy előadáson, amelyet Csák Csongor a Rákóczi Szövetség főtitkára és Ős Barnabás, a Rákóczi Szövetség egyik munkatársa tartott. Előadásuk „A határon túli magyarság helye és szerepe a Kárpát-medencében” feltárta előttünk a szórványmagyarság kialakulásának történelmi okait, az egyes nemzeteknek egymáshoz és az anyaországhoz fűződő kapcsolatát. A végén ismertették a Rákóczi Szövetség tevékenységét a 350 tagszervezet bevonásával az anyaországban és a határon túl. Különös tekintettel kiemelték a középiskolás korosztály számára szervezett nyári táborokat, kirándulásokat. DSC_0195 A filmnézés és az előadás után folytatódott a versengés. Az osztályok több csoportra oszlottak és az előadás anyagából, valamint a film eseményeiből egy feladatlapot töltöttek ki. Ezután még egy történelmi TOTÓ következett, majd még két érdekes feladatot kellett végrehajtani. Az egyik egy puzzle-játék volt, a régi, Trianon előtti Magyarország térképét kellett 32 kis darabból összerakni, majd egy versírás következett, melynek témája az anyaföld volt. Előre megadtak néhány szót, kifejezést, amelyeket a versben fel kellett használnunk. A feladatokat lelkesen oldottuk és mind jól sikerültek. Az eredményhirdetésre 12.30-kor került sor. Izgatottan vártuk az eredményeket. Azt hiszem, mindenki nevében elmondhatom, hogy nagyon tartalmasan telt el a délelőtt. A feladatok igen változatosak voltak: a komolyabbak és érdekesebbek váltakozva fordultak elő, ami színessé, izgalmassá tette a versenyt, és mindannyian jól szórakoztunk, és ismét sokat tanultunk.

Kategória: Összes bejegyzés | A HATÁRTALANUL! program értékelő szakaszának eseményei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Projekt termék

Az “ÉLTETŐ ELEMEINK VIZSGÁLATA HATÁRON INNEN-ÉS TÚL”
A TOPOLYAI -KARCAGI TALAJ ÉS ÖNTÖZŐVÍZ ELEMZÉSE című projekt termék az alábbi linken elérhető:

http://www.szentannai-karcag.sulinet.hu/files/uploads/Dokumentumok/Szikesedes.pdf

http://www.szentannai-karcag.sulinet.hu/galeria/

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=OEWDxJ9tibk[/youtube]

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=G8EW_qo3A5g[/youtube]

Kategória: Összes bejegyzés | Projekt termék bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A HATÁRTALANUL! program értékelő szakaszának eseményei

A bemutató óra (2013. május 8. 15:00)

Nagy lelkesedéssel készültünk a projektünket bemutató foglalkozásra. Iskolánk húsz olyan tanulója előtt adtuk elő napról-napra az eseményeket, akik érdeklődve kérdezgettek minket a HATÁRTALANUL! programról. Öten vállalkoztunk az előadásra. Természetesen mindnyájan ott voltunk két diáktársunk kivételével, akik az érettségi vizsgájuk miatt nem tudtak jelen lenni. Az első társunk a projekt előzményeiről és céljáról beszélt, és a Topolyán töltött első két nap élményeit DSC_0049mutatta be, szép színes fényképek segítségével. Utána sorban következett az események bemutatása, a Topolyán töltött másik két nap, majd harmadik társunk az utolsó nap eseményeit, valamint a viszontlátogatás karcagi első napját mutatta be. A sok fotó nagy segítségünkre volt, és újból átéltük az élményeket. A második utazás soron következő két napját, a második és harmadik napot szintén lelkesen, szinte még a legfrissebb élmények hatása alatt prezentáltuk. Az utolsó tanulónak több feladat is jutott, egyrészt elmesélte az utolsó két nálunk töltött nap eseményeit, másrészt a születendő dolgozat eddigi eredményeit is ismertette. Több kérdés is elhangzott a hallgatóság részéről, amelyekre sikerült választ adni. Kísérő tanáraink is jelen voltak a rendezvényen, akik nagyban segítették a bemutató munkánkat, és magyarázataikkal, személyes élményeik, tapasztalataik elmesélésével kiegészítették előadásunkat. Mi, a résztvevő tanulók a többiek távozása után is maradtunk még egy kicsit, és magunk között még beszélgettünk a lezajlott két utazásról, főként annak vidám perceit idéztük fel újra és újra.

Kategória: Összes bejegyzés | A HATÁRTALANUL! program értékelő szakaszának eseményei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A HATÁRTALANUL! program értékelő szakaszának eseményei

Az értékelő óra (2013. május 7. 15:00)

Projektünk eddigi eseményeit értékelő foglalkozásunkat sikeresen megtartottuk. Mindenki beszámolt élményeiről, tapasztalatairól, ezt követően pedig tanáraink segítő kérdéseire válaszoltunk. Nagyon tetszett nekünk a többnyelvű közeg jelenléte, a sok kirándulás, és a szakmai programokat is nagyon jónak tartottuk. Az elkészült terméket, a tudományos dolgozatunkat tanáraink irányításával áttekintettük, összegeztük és értékeltük. DSC_0006Megállapítottuk, hogy mindkét helyen csernozjom talaj van, de eltérő típus. A topolyai talaj mészlepedékes csernozjom, a karcagi pedig réti csernozjom, illetve sztyepesedő réti szolonyec. Ebből fakadóan némi eltérés tapasztalható a két hely talajai között. Az öntözővíz viszont nagyon eltérő. Ennek köszönhetően nálunk komoly másodlagos szikesítő hatással kell számolni. A dolgozatunkban mindezt mérésekkel, kísérletekkel támasztottuk alá.

Az együttműködés során több barátság és szerelem szövődött. Nem csak a közös kirándulások, hanem a közösen elvégzett laborgyakorlatok alatt is jobban megismertük egymást, a városaink közötti hasonlóságokat és különbségeket. Összességében elmondhatjuk, hogy egy kulturális és szakmai programokban gazdag együttműködést valósítottunk meg, amit mindenki nagyszerűnek talált, és amely során mindenki jól érezte magát. A későbbiekben is szeretnénk ilyen, vagy hasonló projektek megvalósításában részt venni.

Kategória: Összes bejegyzés | A HATÁRTALANUL! program értékelő szakaszának eseményei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Karcagon jártak – 5. nap

Az utolsó együtt töltött nap egy rossz hírrel indult, ami izgalomba hozta az egész társaságot: vendégeink busza lerobbant, szerelőhöz kellett vontatni. De a programok szerencsére nem maradtak el. Az iskolánk mikrobusza és tanáraink autóval vittek minket elsőként a Nagykun Víz- és Csatornamű Kft. szennyvíztelepére. Kép 1994Tájékoztatást kaptunk a telep működéséről. Megtudtuk, hogy kb. 50 köbméter szennyvíz érkezik naponta, és a telep négy ezer köbmétert tud befogadni. A vízerőműben két hulladék konténer található, az egyik a híg hulladék, a másik a szilárd hulladék tárolására szolgál. Korszerű gépekkel végzik a különféle munkálatokat, préselnek, tisztítanak. Két végtermék jön létre, az egyik a tisztított víz, a másik a szennyvíziszap, amelyet komposztálásra használnak fel. Ezután még egy kis városnézés következett dr. Bartha Júlia néprajzkutató vezetésével, akinek az előadásmódja, beszédstílusa nagyon szimpatikus volt mindenkinek. Először a Szent György görögkeleti templomot csodáltuk meg, ami barokk stílusban épült 1798-ban, Rabl Károly tervei alapján, a templom környékén lakó görög kereskedők áldozatvállalásával. Az épület keletre tájolt, három csehsüveg boltozatos csarnoktemplom, félköríves szentéllyel, nyugati homlokzati toronnyal. Csodálatos a részben barokk, részben copf jellegű ikonosztáz. Abban is különbözik a Topolyán látott Ortodox templomtól, hogy itt szószék is volt, ami szintén 18. századi. Ezután kellemes séta következett a város főterén, amelynek során tovább ismerkedtünk a kunok történelmével. Karcagon Kossuth Lajost nagyon tisztelték, ezért róla nevezték el a négyszáz méteres főteret 1910-ben. A mi Kossuth szobrunkat is megcsodáltuk, amit Horvay János készített, és 1907-ben avattak fel Kossuth Ferenc jelenlétében. A Petőfi szobor Győri Dezső szobrászművész alkotása, és 1948. augusztus 20-án avatták fel. A tér legszebb épülete a Városháza, amely 1910-12-ben épült szecessziós stílusban. A Városházán a jegyző úr fogadott minket a tágas és szép tanácsteremben, és a beszélgetés végén néhány kisebb ajándékot is kaptunk (képeslap, kulcstartó). A Városházával szemben áll az I. világháború hősi halottainak emlékműve. A lovas szobor a jászkun huszárezred egyik katonáját ábrázolja, mögötte szökőkút működik. A református templomkertben szomorúan néztük az ország egyik legszebb, szintén Györfi Sándor alkotását, ami az 555 háborús áldozat nevét őrző hatszögletű fekete gránit posztamensen a kétalakos szoborkompozíció, a Kun Pieta – az anya, halott fiával az ölében – megrendített Kép 2026mindenkit. A szobor mögött félkörben hat toszkán jellegű oszlop áll, csonka, törött párkánya a háború borzalmait idézi. Sétánk során megnéztük még Németh Gyula turkológus egész alakos szobrát, ahol Julika néni egy élvezetes kiselőadást tartott a kun nyelv és hagyományok eredetéről. A Nagykun Látogatóközpontban fejeztük be sétánkat, ami a városba érkező vendégek fogadó, információs központja. Attraktív, interaktív, látványos kiállításának alapötletét a kunok kalandos letelepítése ihlette. A kunkapun belépve egy varázslatos világ tárul elénk, ami felidézi a Nagykunság büszke népének életét a XIII. századtól napjainkig. A Déryné Kultúrpalota történetéről is hallottunk, szomorúan konstatáltuk az épület jelenlegi, kissé lepusztult állapotát. A régebben Csokonai nevét viselő városi könyvtár viszont egy felújított épületben található, jelenleg belső átalakítások is folynak.

Már ebédnél terjedt a hír, hogy a busz még nincs kész. Egyesek reménykedtek, hogy maradhatnak még. Délután megbeszéltük még egyszer a kísérletek eredményeit, a pályaművet egységbe rendeztük. Közben jött a hír, hogy a buszt megjavították, és indulhatnak haza vajdasági diáktársaink. Egy kis ajándék átadása után búcsúzás következett, és a buszhoz kísértük őket. Szomorú szívvel, egyesek könnyezve búcsúztak. A busz után addig integettünk, amíg csak láttuk őket, sőt, még azután is.Kép 2137

Kategória: Összes bejegyzés | Karcagon jártak – 5. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Karcagon jártak – 4. nap

Sajnos a lovas kocsikázás helyett busszal mentünk ki a Kecskeri-puszta tájvédelmi körzetet megnézni. A lovak és a kocsik is egy, éppen ebben az időben zajló versenyen vettek részt. Az út azonban így is élvezetes volt. Menet közben megálltunk a Kutatóintézet fajtakísérleti mikroparcelláinál, ahol magyarázatot kaptunk a szárazságtűrő fajtákra irányuló nemesítő munkáról. Aztán a Kis-Hegyesbori kunhalomnál időztünk, ahol megcsodáltuk a kun kőszobrokat, Györfi Sándor alkotásait.Kép 1735 A szobrok a kunok temetkezési szokásaira utalnak. Ők nem fejfát vagy a mai szokásokhoz hasonlóan sírkövet emeltek halottaiknak, hanem hasonló szobrokat emeltek fából. 1995-ben alakult meg a kun emlékhely, ahol a két 4 méteres főalak a kun ősanyát és ősapát jelképezi, a hét kisebb szobor mindegyike pedig egy-egy nagykun település címerét tartja a kezében, és a szobrok a települések irányába néznek. A kőszobor alakja ismerős volt a vajdaságaiknak, hiszen a kunoknak Bácskába történt kirajzása idején, a nagykunságiak az összetartozás jeleként egy férfit ábrázoló kőszobrot vittek magukkal, ami a mai napig látható. Tovább haladva elérkeztünk a Kecskeri-pusztához és aKép 1764 Kecskeri-tóhoz, amely a régi vízi világ egy parányi darabkáját őrizte meg. 1997-ben nyilvánították természetvédelmi területté. Kísérőink lelkesen mutatták be nekünk a szikes talaj botanikai értékeit, és a vizes élőhely madárvilágát is tanulmányozhattuk. A réti ecsetpázsit a terület domináns faja. Megtudtuk, hogy egy túzok természetvédelmi ára egy millió forint, és hogy itt költ a réti sas, a parlagi sas, a réti csér, a kerecsen sólyom. A kékvércse, a hortobágyi puszta „képviselő” madara is itt fészkel. Számos énekes madarat hallhattunk, és távcsővel meg is figyelhettünk néhányat. Eztán a karcagi Kunlovardába látogattunk el, ahol zebra köszöntötte a csoportot, de sok szép lovat, kecskét is láttunk, és egy lámát is megsimogattunk.  A lovarda udvarán pulik és kuvaszok ugráltak körül minket. Számos lovas kocsi és szekér állt az udvaron feldíszítve, kiállítva. Sétáltunk a kis tó partján, és a baromfiudvar állataival is megbarátkoztunk, közöttük egy gyönyörű pávával.

Az egész délutánt a közelben található Berekfürdőben töltöttük, ahol nagyon sok érdekesség várt ránk. Megismertük Pávai-Vajna Ferenc geológus munkásságát, akinek köszönhető több jelentős gyógy- és hévíz feltárása, így Karcagon és Berekfürdőn is. A bereki Kultúrházban megnéztünk egy kiállítást, ahol a szebbnél-szebb üvegtárgyakat mutatják be, az egykori berekfürdői üveggyár alkotásait. Ez nagyon tetszett mindenkinek. A másik kiállítás az egykori kunmadarasi szovjet laktanyából megőrzött tárgyakat, fényképeket, érdekességeket mutatott be. Ezt is mindenki figyelmesen és érdeklődve nézte végig. A szabadprogram előtt elsétáltunk még a termálvízzel táplált Belső-tóhoz (horgásztóhoz), ahol megtalálható a betelepített afrikai harcsa, aminek az érdekessége, hogy tüdős hal. Aztán következett a várva várt fürdőzés! Nagyon jól éreztük magunkat, az idő remek volt a fürdéshez.

Az iskolába visszatérve megöntöztük a beállított tenyészedényes kísérletet. Következett a pásztorétel főző verseny, ami nagyszerűen sikerült, hiszen mindkét csapat első helyezést ért el. A zsűri a híres karcagi birkafőző versenyek fő szervezője és a karcagi birkapörkölt jeles szakértője volt, aki segítetKép 1964t nekünk a főzésben, sok érdekes dolgot mesélve a hagyománnyá vált versenyről. A verseny sikerességét az is bizonyítja, hogy mindenki jó étvággyal fogyasztotta el vacsoráját, a galaburgyit a szépen megterített asztalnál. Szüleink is kitettek magukért! Sok finom, főként a mi vidékünkre jellemző süteményt (ferdinándi, rétes, paraszt kifli, pogácsa) sütöttek, amit jóízűen kóstolgattunk. Már nagyon fáradtak voltunk, de még mindig nem volt vége a programoknak. Ezután következett a táncház, amit nagyon szerettek a vendégeink. Tanárainkkal együtt fáradhatatlanul tanultuk térségünk tánclépéseit. A végén még kaptunk egy kis időt bulizni, majd a sok új és kellemes élménytől fáradtan, a másnapi búcsúzástól már kissé szomorúan köszöntünk el barátainktól.

Kategória: Összes bejegyzés | Karcagon jártak – 4. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Karcagon jártak – 3. nap

A szombati napunk nagyon sok élményt és rengeteg látnivalót hozott. Első úti célunk a Hortobágy volt. Elsőként a Pusztai Állatparkban töltöttünk el egy kis időt. Az Állatpark célja, hogy bemutassa régi magyar háziállatainkat, és elősegítse ezen fajták fenntartását, népszerűsítését hazánkban. Nagyon sok állatot láttunk, többek között rackákat, marhákat, mangalicákat, szürke marhákat. Idegenvezetőnk érdekes dolgokat mondott el a pásztorok életéről, mindennapi szokásairól. Itt megismerkedtünk a régi, hagyományos foglalkozások tevékenységeivel, mint a vízhúzás, pányvadobás, nyúlütés, a karikás használatával. Kép 0511Ezeket ki is próbáltuk, és nagy öröm volt, amikor sikerült, közben jókat nevettünk egymáson. A Kilenclyukú híd tövében található Hortobágyi Csárdában nagyon érdekes kiállítást tekintettünk meg. A kiállítás visszavitt bennünket a vándorok, a betyárok kalandokkal tele életébe. A pusztát felfedező nagyjaink alakját bemutató kiállítást láttunk az egykori vendégszobákban. Vándorszínészként Petőfi is megfordult errefelé, és szerelmese is lett a Hortobágynak. A csárda külső falán domborműves emléktábla örökíti meg Petőfi 1842. évi látogatását. A Hortobágyi Pásztormúzeumban a 19-20. század fordulóján a Hortobágyra jellemző pásztorélet emlékeivel ismerkedtünk meg. Aztán megcsodáltuk az egyedülálló madárkórházat. Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontban a puszta természetrajzát és gazdag élővilágát bemutató kiállítást tekintettünk meg, melynek során a kunhalmok történetét és a Hortobágyra jellemző gazdag élővilágot csodálhattuk meg. Felejthetetlen élményt nyújtott a Szent-György napi Kihajtási Ünnep, mely az állatok első kihajtásának nyújt emléket a téli istállóból a tavaszi, nyári legelőkre. Ez a Hortobágyi Kilenclyukú híd lábánál történt, mely során a csikósok, fogatok áthajtottak a hídon.

Következő állomásunk Debrecen volt. A cívisvárosban a Déri Múzeum csodálatos kiállításait tekintettük meg. A Munkácsy Teremben megtekintettük Munkácsy Mihály Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó, monumentális méretű alkotásait, mely festmények Krisztus és vádlói, elítélői konfliktusait és Krisztus halálát jelenítik meg. Még felejthetetlenebbé tette a kiállítást a speciális fényjáték, mely mindig egy-egy részletet hangsúlyozott. Déri Frigyes gyűjteményéből készített kiállítást is megcsodálhattuk, melynek a Homokba temetett múlt a címe. Megismerkedtünk az egyiptomi halotti kultusz eszközeivel és szimbólumaival: sírfeliratokkal, áldozati eszközökkel, szobrokkal és amulettekkel. A kiállítás legérdekesebb része a múmiák voltak számunkra. A Déri Múzeum Kép 0680után a Református Kollégium volt a következő állomásunk. Miközben az épületben gyönyörködtünk, előadást hallgattunk meg a Kollégium történetéről, szerepéről a magyar történelemben.
A Református Nagytemplom volt az utolsó megállónk a főtéren. Egy kis szabadidő után sétáltunk a híres Debreceni Nagyerdőben, ahol különleges védett növényfajok és állatok élnek. Őshonos fafaja a kocsányos tölgy, jellemző elegyfajai a fehér nyár, kislevelű hárs, a mezei juhar és a vadkörte. A Nagyerdő területén két fokozottan védett, és számos védett gerinces és gerinctelen állatfajt tartanak nyilván. Ezután meglátogattuk a Debreceni Egyetem Agrártudományi Karát, ahol körbejártuk az egyetemet, és megismerkedtünk a különféle tanszékék tevékenységeivel. A visszafelé vezető úton betértünk még egy biofarmra, ahol a gazda a biogazdálkodás előnyeiről és nehézségeiről mesélt.

Kép 1130Vacsora után a beállított tenyészedényes kísérlet megöntözésére és egy érdekes, játékos vetélkedőre került sor. A nap folyamán nagyon elfáradtunk, de megérte, mert olyan dolgokat láttunk, amiket, azt hiszem, a társaim nevében is mondhatom, hogy sosem fogunk elfelejteni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a buszon, miközben hazautaztunk végig a napi élményekről beszélgettünk. És még később is, az esti búcsúzáskor is a zsúfolt nap eseményeit emlegetve köszöntünk el egymástól. Ez a nap, amint a többi is, még közelebb hozott minket egymáshoz, és jobban összebarátkoztunk.

Kategória: Összes bejegyzés | Karcagon jártak – 3. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Karcagon jártak – 2. nap

Ezt a csodálatos napot a suliban kezdtük meg, ahol már izgatottan vártuk, hogy újra összeálljanak a Topolyán kialakított 4 fős csoportok, és elkezdhessük a laborgyakorlatokat. Kép 0253Megszerveztük a kísérletek menetét, amelyeket két tágas tanteremben végeztünk el. A karcagi talajt és vizet vizsgáltuk, úgy, ahogyan annak idején a topolyai talajt és vizet. Gördülékeny volt a folyamat és jegyzőkönyveztünk mindent. A kísérleteket nagyon élveztük és hamar elvégeztük, szerencsére sikeresen. A kísérletezések után volt egy kis szabadidőnk, tudtunk beszélgetni, sétálni, vásároltunk a közeli Tescoban.

Ebéd után a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának Karcagi Kutatóintézetében fogadtak minket, ahol megismerkedtünk az Intézet tevékenységével, és az ott folyó laboratóriumi munkával. Csodálatos délutánt töltöttünk el itt. Érkezésünk után Zsembeli József tanár úr köszöntött minket és mesélt az intézetről. Ez az intézet 1947 óta működik. Első igazgatója dr. Vezekényi Ernő (1940-1950). Az ő szobra a parkban tekinthető meg. A 2,5 hektár területű parkot 1985-ben arborétummá minősítették, ahol fa- és cserjeritkaságokat lehet látni, latin nevük feltüntetésével. Az intézmény elsődleges alapítási célja a növénynemesítés kutatása volt. A szélsőleges éghajlati viszonyok nem felelnek meg a legtöbb kultúrnövény számára. Három féle kultúrnövényt nemesítenek 1947 óta: őszi búzát, árpát és takarmánynövényeket, mint például cirokfű. 1000 hektár területe van az intézetnek 17 kutatóval és 60 dolgozóval. Az intézet területén található meteorológiai állomásra is betekintést nyertünk. Ez egy jól felszerelt állomás, ami az Országos Meteorológiai Központtal van összeköttetésben. Az itteni méréseket Hermann-féle csapadékmérővel, levegő hőmérséklet mérővel, levegő nyomásmérővel, pollenkoncentráció mérővel, páratartalom mérővel, szélsebesség és szélirány mérővel végzik, amelyek tíz méter magasan vannak. A meteorológia után a forgatásos földművelésről esett szó.  Kép 0257A liziméter bemutatására került sor, amit már nagyon vártunk, mert nem ismertük. Ez a mérőeszköz úgy néz ki, mint egy nagy edény, amely tele van talajjal és a földbe van ásva, így mérik a talaj vízforgalmát. Olyan lizimétert is láttunk, amelybe gyümölcsfa van ültetve, így a gyümölcsfák csapadék felhasználását tudják mérni. A jövőben szikes talajokat is fognak vizsgálni és a cirokfélék só tűrését figyelik majd meg. A súlyliziméter az egyszerre lezúduló csapadék mennyiségét méri meg. A következő állomásunk egy műszerszoba volt. Ebben a helyiségben különböző vegyszerekkel lángot festenek. Mi is részesei lehettünk a módszer megtekintésének. A nátrium narancssárga színű lánggal ég, a magnézium rózsaszínnel és a kálium narancsos majd rózsaszínessel. Foszformérés következett, ahol a színtelen foszfort tartalmazó vízhez egy szintén színtelen reagenst adunk. A víz elszíneződése az átlátszótól a kék minden árnyalatáig játszott, a szín erőssége a foszfor mennyiségétől függ. Itteni utolsó utunk egy előadóterembe vezetett, ahol két előadáson vehettünk részt. Az első előadás a hagyományos és a redukált talajművelésről szólt. A másik előadás a szén-dioxid körforgásáról szólt. Amikor beléptünk a terembe, amely ki volt szellőztetve megmértük a szén-dioxid tartalmat. Az előadás végén is megmértük és megállapítottuk, hogy megnövekedett, tehát „belihegtük” a termet szén-dioxiddal. Vacsora előtt még maradt annyi időnk, hogy megnézzük a Nagykun Millenniumi Emlékművet, amely a kunok első betelepülésének állít emléket, és amit szintén Györfi Sándor alkotott. A szoborkompozíció azt örökíti meg, amikor 1239 húsvétján IV. Béla király fogadta a kunok büszke vezérét, Kötöny kánt. Az aranyozott bronz kettős farkú oroszlán – a kunok címerállata – őrködik a város, a puszta fölött.

Kép 0333Vacsora után a laboratóriumi munkánk során kapott eredményeket értékeltük röviden. Aztán egy diáktársunk előadást tartott a Hortobágy etnobotanikai gyűjtéséről, a sziki társulásokról és kunhalmokról. Az előadás nagyon érdekes volt, és felkeltette érdeklődésünket a másnapi kirándulás iránt.

Kategória: Összes bejegyzés | Karcagon jártak – 2. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Karcagon jártak – 1. nap

Nagyon vártuk már a vajdasági tanulók viszontlátogatását. Végre elérkezett a nap, április 25-e! Kedves ismerősökként és barátokként köszöntöttük egymást. Amikor megérkeztek, Kép 0034süteménnyel, szendviccsel és üdítővel fogadtuk őket. Közülünk többen saját maguk készítették a süteményt. Rövid üdvözlés után az iskolánk bemutatása következett.

Nagyon tetszett nekik iskolánk modern épülete, a sok jól felszerelt tanterem és főként a nagy és szép park. A vendégeket körbevezettük iskolánkban, bemutattuk a különféle szaktantermeket, kiemelve a környezetvédelem- és vízgazdálkodással kapcsolatos területeket. A biológia teremben összegyűlve röviden áttekintettük a dolgozatunkhoz szükséges eddigi elméleti ismereteket és kísérleti eredményeket.

A vendégek elszállásolása után megtekintettünk a város nevezetességei közül néhányat. A Nagykun Néprajzi Múzeum elé érve Györffy István szobrát megcsodáltuk és sok fényképet készítettünk körülötte. Györffy István karcagi születésű néprajztudós, a Nagykunság népéletének jeles kutatója volt. A múzeum 1830 körül épült klasszicista épület, ami reprezentálja Karcag Kép 0056ekkor már erőteljes városiasodását. A jómódra utaló épület létrejötte összefüggésben van a redempció (a fölterületek visszavásárlása) folytán a városlakók között kialakult vagyonbeli különbséggel. Az épület Kálmán Sándor nagykun kapitányé volt. Az épület 1945 után kórházként működött, és csak 1968 óta múzeum. A múzeumban az igazgató úr fogadott minket, aki bemutatta a múzeum állandó- és ideiglenes kiállítását. Megismerhettük a múltban idetelepített kunok életmódját és hagyományait, akik az orosz sztyeppékről vándoroltak Kötöny vezetésével a Kárpát-medencébe. A kiállítások megtekintése után átsétáltunk a Fazekasházba, ahol megismerkedhettünk Kántor Sándor, Kossuth-díjas karcagi fazekas életével és alkotásaival, valamint a többi, Nagykunságon élő és alkotó fazekas munkásságával. Megcsodáltuk a nagykunsági vásárokra készített különböző használati tárgyakat. Karcag, Tiszafüred, Mezőtúr még a mai napig tisztelik a fazekas mesterséget és őrzik a hagyományos motívumokat. A jól ismert Miska kancsó mindenkinek nagyon tetszett. No és a könyv alakú butykos, amibe pálinkát töltöttek, valamint az ördögpoharak, amelyeket nem lehet letenni az asztalra, amíg ital van bennük, mert felborulnak. A ház egy nádtetős, tornácos lakóház, az udvar felé nyitott tornáccal a 18. századból. A tornácot fából faragott, vályoggal borított, henger alakú ikeroszlopok tartják. A Tájház jelenleg felújítás alatt áll, de itt is meg tudtunk nézni egy hagyományos konyha- illetve szobabelsőt a hajdan használatos berendezési tárgyakkal. Kép 0112Ezután ellátogattunk Györfi Sándor szobrászművész műhelyébe, aki a Karcagon található legtöbb szobrot készítette. Ekkor éppen egy híres svéd operaénekes szobrán dolgozott, svéd megrendelésre. Megható volt, ahogyan a kultúráról, a hagyományok és szokások ápolásáról beszélt. Elmondta, hogyan születtek meg a „Kun babák”, és megtudtuk, hogy a múzeum előtti szobor Györffy István néprajztudósról is az ő alkotása. Több szobor maradványát fedeztük fel a műhelyében, amelyekből időszaki kiállítást szoktak rendezni. Van egy gyönyörű bernáthegyi kutyája, aki mindenki kedvence lett. A szobrászat után a fazekasok munkájával is megismerkedtünk az egykori Kántor Sándor bácsi műhelyében, ahol a család egyik tagja, Tóth János bemutatta a korongozást, és szép emléktárgyakat vásároltunk.

Vacsora után bemutattuk vendégeinknek a két labort (a kémia és fizika termet), ahol majd a kísérleteinket végezzük, balesetvédelmi oktatásban részesültünk, és előkészítettük a vizsgálat tárgyát képező talaj- és vízmintákat.  Jó hangulatú, baráti beszélgetés után elköszöntünk egymástól, és sok új információval és élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra.

Kategória: Összes bejegyzés | Karcagon jártak – 1. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Vajdaságban jártunk – 5. nap

Ezen a napon már úgy ébredtünk, hogy sajnos indulunk haza. Utoljára mentünk be az iskolába. Az itt elvégzett kísérleteket még egyszer megbeszéltük, egyeztettük. Az általunk készített fotókat, videofelvételeket megosztottuk vendéglátóinkkal. Ezek után a búcsúzkodásra került sor. Nehéz volt elbúcsúzni az ottaniaktól, mert ez alatt a pár nap alatt megkedveltük a diákokat és tanáraikat! Rengeteg szép élményben volt részünk. Egy kis útravaló csomagot kaptunk az ottaniaktól, kedves gesztusként.

Kép 378Az iskolából a 150.000 lakosú Szabadkára látogattunk el. Bemehettünk a városházára, ami a szecesszió legnagyobb és sok tekintetben legszebb épülete. 1908 és 1910 között épült, majd ezt követően a belső munkálatokon még két évig dolgoztak a legjobb iparosok. A városháza a művészet és a kisipar összehangolt egybefonódása. Magassága 76 méter, a kilátó 45,5 méter magasságban van. Az épület 105,08 méter hosszú, 55,56 méter széles, és 5838 négyzetméternyi területet foglal el. Elgondolni is fantasztikus, hogy röpke két év alatt mintha a földből, úgy nőttek ki a Városháza falai, a kupolák és a torony! Toronyórájáról azt mondják, ha egy szabadkait kérdezünk meg a pontos időről, nagy valószínűséggel nem a karórájára vagy mobiltelefonjára fog pillantani, hanem a Városháza felé. A torony ugyanis építészeti és dekoratív funkciója mellett a mindennapi életben is próbál „segíteni”: itt található a négy világtáj felé elhelyezett négy óra, mely a pontos időt mutatja, s amely a város szinte minden pontjáról jól látható. Az épület kazettás mennyezetű és gyönyörű szépen ki van dolgozva minden apró részlet. 365 ablaka van, ez pont annyi, ahány nap van egy évben.
A városháza után bemutatták nekünk a főteret, amit 20 évvel ezelőtt rendeztek be és két szökőkút is található itt. 1854-ben felépült a színház, de mára ezt a betonépületet lebontották, és a felújítást elkezdték, de nem fejezték be. A Reich palotát az 1790-es években építették át ortodox templommá, amely a legrégebbi templom Szabadkán. A palota tornyát építették át templomtoronnyá.

Kép 367A városnézés után Palicsra mentünk, ahol a szennyvíztisztítót mutatták be nekünk. A Palicsi-tószanációjának keretében az 1970-es években szennyvíztisztító telep épült ki, mint a Szabadka város területén keletkező valamennyi szennyvíz tisztításának második fázisa.

A másodlagos szennyvíztisztítás építmények, és berendezések összességét foglalja magában, melyekkel a lakossági és az ipari szennyvizeket, valamint az előzetesen kezelt ipari szennyvizeket tisztítják mechanikus és biológiai módszerek alkalmazásával. Ezek a módszerek a többnyire szerves anyagok jelenlétének csökkentésére alkalmasak. A szennyvíztisztító után a Pilics-tóhoz mentünk. Ebbe a tóba folyik bele az a víz, amit a szennyvíztisztítóban megtisztítanak. A tó gyönyörű, környéke szépen kiépített. Az utóbbi 3-4 évben már nem ajánlják fürdőzésre, csak hajózásra, csónakázásra. Ha leengednék a vizet, és újra feltöltenék, talán akkor alkalmas lenne fürdésre. Így telt a délutánunk, ami nagyon izgalmas volt. Elköszöntünk a minket kalauzoló topolyai tanároktól, és a határ felé vettük az irányt. Szerencsésen átjöttünk a határon, bár elég sokat kellett várnunk. A hazafelé vezető úton megálltunk a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Fehér-tónál, ahol Kép 509idegenvezetőnk bemutatta a híres ornitológusról, Dr. Beretzk Péterről elnevezett emlékházat és  nagyon sok érdekes dologról beszélt nekünk. Különféle madarak fészkelési szokásait ismerhettük meg. Egy kilátó tetején, távcső segítségével meg is tudtuk figyelni a madarakat. Egy rövidebb sétát is tettünk, és megcsodálhattuk a gyönyörű naplementét.
Az előadó nagyon élő, szemléletes stílusban mesélt az állatokról, rengeteg új dologgal ismerkedhettünk meg és örültünk, hogy be tudtunk pillantani az állatok világába egy kicsit.

Kategória: Összes bejegyzés | Vajdaságban jártunk – 5. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva