Karcagon jártak – 1. nap

Nagyon vártuk már a vajdasági tanulók viszontlátogatását. Végre elérkezett a nap, április 25-e! Kedves ismerősökként és barátokként köszöntöttük egymást. Amikor megérkeztek, Kép 0034süteménnyel, szendviccsel és üdítővel fogadtuk őket. Közülünk többen saját maguk készítették a süteményt. Rövid üdvözlés után az iskolánk bemutatása következett.

Nagyon tetszett nekik iskolánk modern épülete, a sok jól felszerelt tanterem és főként a nagy és szép park. A vendégeket körbevezettük iskolánkban, bemutattuk a különféle szaktantermeket, kiemelve a környezetvédelem- és vízgazdálkodással kapcsolatos területeket. A biológia teremben összegyűlve röviden áttekintettük a dolgozatunkhoz szükséges eddigi elméleti ismereteket és kísérleti eredményeket.

A vendégek elszállásolása után megtekintettünk a város nevezetességei közül néhányat. A Nagykun Néprajzi Múzeum elé érve Györffy István szobrát megcsodáltuk és sok fényképet készítettünk körülötte. Györffy István karcagi születésű néprajztudós, a Nagykunság népéletének jeles kutatója volt. A múzeum 1830 körül épült klasszicista épület, ami reprezentálja Karcag Kép 0056ekkor már erőteljes városiasodását. A jómódra utaló épület létrejötte összefüggésben van a redempció (a fölterületek visszavásárlása) folytán a városlakók között kialakult vagyonbeli különbséggel. Az épület Kálmán Sándor nagykun kapitányé volt. Az épület 1945 után kórházként működött, és csak 1968 óta múzeum. A múzeumban az igazgató úr fogadott minket, aki bemutatta a múzeum állandó- és ideiglenes kiállítását. Megismerhettük a múltban idetelepített kunok életmódját és hagyományait, akik az orosz sztyeppékről vándoroltak Kötöny vezetésével a Kárpát-medencébe. A kiállítások megtekintése után átsétáltunk a Fazekasházba, ahol megismerkedhettünk Kántor Sándor, Kossuth-díjas karcagi fazekas életével és alkotásaival, valamint a többi, Nagykunságon élő és alkotó fazekas munkásságával. Megcsodáltuk a nagykunsági vásárokra készített különböző használati tárgyakat. Karcag, Tiszafüred, Mezőtúr még a mai napig tisztelik a fazekas mesterséget és őrzik a hagyományos motívumokat. A jól ismert Miska kancsó mindenkinek nagyon tetszett. No és a könyv alakú butykos, amibe pálinkát töltöttek, valamint az ördögpoharak, amelyeket nem lehet letenni az asztalra, amíg ital van bennük, mert felborulnak. A ház egy nádtetős, tornácos lakóház, az udvar felé nyitott tornáccal a 18. századból. A tornácot fából faragott, vályoggal borított, henger alakú ikeroszlopok tartják. A Tájház jelenleg felújítás alatt áll, de itt is meg tudtunk nézni egy hagyományos konyha- illetve szobabelsőt a hajdan használatos berendezési tárgyakkal. Kép 0112Ezután ellátogattunk Györfi Sándor szobrászművész műhelyébe, aki a Karcagon található legtöbb szobrot készítette. Ekkor éppen egy híres svéd operaénekes szobrán dolgozott, svéd megrendelésre. Megható volt, ahogyan a kultúráról, a hagyományok és szokások ápolásáról beszélt. Elmondta, hogyan születtek meg a „Kun babák”, és megtudtuk, hogy a múzeum előtti szobor Györffy István néprajztudósról is az ő alkotása. Több szobor maradványát fedeztük fel a műhelyében, amelyekből időszaki kiállítást szoktak rendezni. Van egy gyönyörű bernáthegyi kutyája, aki mindenki kedvence lett. A szobrászat után a fazekasok munkájával is megismerkedtünk az egykori Kántor Sándor bácsi műhelyében, ahol a család egyik tagja, Tóth János bemutatta a korongozást, és szép emléktárgyakat vásároltunk.

Vacsora után bemutattuk vendégeinknek a két labort (a kémia és fizika termet), ahol majd a kísérleteinket végezzük, balesetvédelmi oktatásban részesültünk, és előkészítettük a vizsgálat tárgyát képező talaj- és vízmintákat.  Jó hangulatú, baráti beszélgetés után elköszöntünk egymástól, és sok új információval és élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra.

Kategória: Összes bejegyzés | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.