Karcagon jártak – 5. nap

Az utolsó együtt töltött nap egy rossz hírrel indult, ami izgalomba hozta az egész társaságot: vendégeink busza lerobbant, szerelőhöz kellett vontatni. De a programok szerencsére nem maradtak el. Az iskolánk mikrobusza és tanáraink autóval vittek minket elsőként a Nagykun Víz- és Csatornamű Kft. szennyvíztelepére. Kép 1994Tájékoztatást kaptunk a telep működéséről. Megtudtuk, hogy kb. 50 köbméter szennyvíz érkezik naponta, és a telep négy ezer köbmétert tud befogadni. A vízerőműben két hulladék konténer található, az egyik a híg hulladék, a másik a szilárd hulladék tárolására szolgál. Korszerű gépekkel végzik a különféle munkálatokat, préselnek, tisztítanak. Két végtermék jön létre, az egyik a tisztított víz, a másik a szennyvíziszap, amelyet komposztálásra használnak fel. Ezután még egy kis városnézés következett dr. Bartha Júlia néprajzkutató vezetésével, akinek az előadásmódja, beszédstílusa nagyon szimpatikus volt mindenkinek. Először a Szent György görögkeleti templomot csodáltuk meg, ami barokk stílusban épült 1798-ban, Rabl Károly tervei alapján, a templom környékén lakó görög kereskedők áldozatvállalásával. Az épület keletre tájolt, három csehsüveg boltozatos csarnoktemplom, félköríves szentéllyel, nyugati homlokzati toronnyal. Csodálatos a részben barokk, részben copf jellegű ikonosztáz. Abban is különbözik a Topolyán látott Ortodox templomtól, hogy itt szószék is volt, ami szintén 18. századi. Ezután kellemes séta következett a város főterén, amelynek során tovább ismerkedtünk a kunok történelmével. Karcagon Kossuth Lajost nagyon tisztelték, ezért róla nevezték el a négyszáz méteres főteret 1910-ben. A mi Kossuth szobrunkat is megcsodáltuk, amit Horvay János készített, és 1907-ben avattak fel Kossuth Ferenc jelenlétében. A Petőfi szobor Győri Dezső szobrászművész alkotása, és 1948. augusztus 20-án avatták fel. A tér legszebb épülete a Városháza, amely 1910-12-ben épült szecessziós stílusban. A Városházán a jegyző úr fogadott minket a tágas és szép tanácsteremben, és a beszélgetés végén néhány kisebb ajándékot is kaptunk (képeslap, kulcstartó). A Városházával szemben áll az I. világháború hősi halottainak emlékműve. A lovas szobor a jászkun huszárezred egyik katonáját ábrázolja, mögötte szökőkút működik. A református templomkertben szomorúan néztük az ország egyik legszebb, szintén Györfi Sándor alkotását, ami az 555 háborús áldozat nevét őrző hatszögletű fekete gránit posztamensen a kétalakos szoborkompozíció, a Kun Pieta – az anya, halott fiával az ölében – megrendített Kép 2026mindenkit. A szobor mögött félkörben hat toszkán jellegű oszlop áll, csonka, törött párkánya a háború borzalmait idézi. Sétánk során megnéztük még Németh Gyula turkológus egész alakos szobrát, ahol Julika néni egy élvezetes kiselőadást tartott a kun nyelv és hagyományok eredetéről. A Nagykun Látogatóközpontban fejeztük be sétánkat, ami a városba érkező vendégek fogadó, információs központja. Attraktív, interaktív, látványos kiállításának alapötletét a kunok kalandos letelepítése ihlette. A kunkapun belépve egy varázslatos világ tárul elénk, ami felidézi a Nagykunság büszke népének életét a XIII. századtól napjainkig. A Déryné Kultúrpalota történetéről is hallottunk, szomorúan konstatáltuk az épület jelenlegi, kissé lepusztult állapotát. A régebben Csokonai nevét viselő városi könyvtár viszont egy felújított épületben található, jelenleg belső átalakítások is folynak.

Már ebédnél terjedt a hír, hogy a busz még nincs kész. Egyesek reménykedtek, hogy maradhatnak még. Délután megbeszéltük még egyszer a kísérletek eredményeit, a pályaművet egységbe rendeztük. Közben jött a hír, hogy a buszt megjavították, és indulhatnak haza vajdasági diáktársaink. Egy kis ajándék átadása után búcsúzás következett, és a buszhoz kísértük őket. Szomorú szívvel, egyesek könnyezve búcsúztak. A busz után addig integettünk, amíg csak láttuk őket, sőt, még azután is.Kép 2137

Kategória: Összes bejegyzés | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.