Vajdaságban jártunk – 4. nap

Ezt a napot Zentán kezdtük, ami a Tisza folyó mellett található. A legmagyarabb városok egyike, mivel lakosságának 70%-a magyar. Nagyon szép város. Egy kis buszos városnézés Kép 033után az 1697-es zentai csata emlékhelyéhez mentünk. A zentai csata, 1697. szeptember 11-én a török hódoltság alatti magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, amelyben a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével győzelmet aratott az Elmas Mehmed nagyvezér által vezetett török hadakon, a jelenlevő II. Musztafa szultán seregén. A csatáról maga Eugen herceg tett jelentést a császárnak, s ez alapján rekonstruálható annak egész lefolyása. A kb. 100 ezres létszámú török sereg túlnyomó része gyenge harcértékű, harci tapasztalatokkal nemigen rendelkező emberből állt, köztük volt 5-7000 albán is, akik fellázadtak, s így tovább gyengítették a törököket, míg Savoyai hadserege harcban jártas, edzett katonákból állt. Ezután felmentünk a kilátótoronyba, ami 56 méteres és ahová 410 keskeny csigalépcső vezet föl. Alacsony a mennyezet, óvatosan kellett haladni. A legérdekesebb rész az volt, ahol plakátokat láttunk a zentai csatáról és volt egy hatalmas falra festett nagy térkép, ami szintén a csatát ábrázolta, a csata hőseinek neveivel együtt. Egy óriási makettet is láttunk, ahol megvizsgálhattuk az összecsapásban részt vevő katonák korhű öltözékeit is. Ezután a lépcsők a haranghoz vezettek. A torony legfelső termében pedig a nézelődő megismerkedhet a régi, száz évvel ezelőtti Zentával, a városháza építésének történetével és építőivel, de a régi óraszerkezetet is megszemlélheti. Az érdeklődők emellett a városháza teraszáról gyönyörködhetnek a város panorámájában, az óriásiránytűk pedig megmutatják a szélkakas különböző irányaiban lévő világvárosok és testvérvárosok kilátótól való távolságát. A kilátás megérte a fáradságot, gyönyörű, csodálatos kép tárult elénk, amiben sokáig gyönyörködtünk a csepegő eső ellenére.

Délután Óbecsén voltunk. Az óbecsei Türr István-zsilip a Ferenc József-csatorna Tisza felőli torkolatánál épült. A vízlépcső Hainz Albert, a csatorna műszaki igazgatójának tervei szerint készült az 1895–1900-as időszakban. A tervek elkészítésében és megvalósításábanKép 143 Türr István is részt vett. A zsiliprekeszek elektromos meghajtásúak, az ehhez szükséges villamos energiát a zsilip mellett felépített vízerőmű szolgáltatja. A maga idejében az egyik legkorszerűbb építménynek számított az egész világon. A vízszabályozó művek tervezésében maga Gustave Eiffel (a párizsi Eiffel torony, a Budapesti Nyugati pályaudvar tervezője) is részt vett. Érdekes, hogy a zsilipek által bezárt víztükör már a századelőn olyan feltételeket biztosított, hogy ott a vízilabdázás hagyományai kialakultak. Nem csoda tehát, hogy a volt Jugoszlávia nemzeti válogatottjának gerincét a becsei válogatott képezte. Ezek után a Városházát néztük meg, ami 1890-ben készült el, barokk stílusban. Majd a katolikus templomot tekintettük meg, ahol gyönyörű festmények vannak a szentekről és magyar szenteket ábrázoló szobrok is láthatók. A becsei Ortodox templom belsejében szerb szenteket ábrázoló gyönyörű ikonokat láthattunk.

Este a tenyészedényes kísérlet talajának öntözésére került sor, valamint két karcagi diáktársunk előadását hallgattuk meg. Az egyik témája a gémeskutak tájképi és botanikai Kép 268értékei volt, a másik pedig a nehézfémmel szennyezett talajok rekultivációs lehetőségeiről szólt. Mindketten szemléletes képekkel támasztották alá előadásukat, és nekünk is, valamint vendéglátóinknak is tetszettek. Az itt tartózkodásunk utolsó estéje lévén, tanáraink megengedték, hogy topolyai barátaink elkísérjenek bennünket a szállásra, ahol még egy kicsit beszélgethettünk, búcsúzkodhattunk.

Kategória: Összes bejegyzés | Vajdaságban jártunk – 4. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Vajdaságban jártunk – 3. nap

A 3. napon a reggeli után az iskolába vezetett az utunk, betekinthettünk az iskola mezőgazdasági szakmában tanuló diákjainak gyakorlati foglalkozásába. Modern gépekkel művelik a talajt. Különösen nagy élmény volt, főként a fiúk számára a traktorvezetés, a lányoknak pedig az edzőterem gépeinek kipróbálása.DSC_0827 A délelőtt folyamán még ellátogattunk a topolyai Kutatóintézetbe, ahol bemutatták a vetőmagok vizsgálatát. Búzát, kukoricát, szóját és árpát figyelnek meg. Ezután kísérleteztünk, meghatároztuk a föld kalcium-karbonát tartalmát. Ez mindenki számára nagy élmény volt. Az ebédet a szabadban fogyasztottuk el, egy gáton, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a vidékre.

Ebéd után megérkeztünk Kishegyesre, ami tipikus magyar falu. Kishegyeshez tartozik még két falu, Szeghegy és Bácsfeketehegy. Területére nézve Kishegyes Szerbiában a legkisebb község. A törökök teljesen elpusztították a települést. Az újratelepítés 1769-ben történt, ekkor Békés megyéből, Békésszentandrásról 81 római katolikus család költözött a mai Kishegyes területére. A falu az újratelepítés során a Krivaja mentén épült fel. 1849. július 14-én Guyon Richárd a falu közelében győzte le Jellasics horvát bán többségben lévő seregét, s ezzel megvívta a szabadságharc utolsó győztes csatáját. A kishegyesi csata emlékhelyén koszorút helyeztünk el. Nagyon felkeltette érdeklődésünket az előadó tanár úr, aki egyszerűen, számunkra is érthetően és mégis lelkiekben gazdagon mesélt a múlt nagy eseményeiről. Jó lenne, ha minden történelem óra ilyen lehetne! Innen indultunk Bácsfeketehegyre, ami ma a bácskai magyar református püspökség székhelye. 1652-ben a török összeírásban Feketicsként tűnik fel. Lakossága a török időkben elpusztult és 1785-ben református kunhegyesi és tiszaburai magyarokkal telepítették újra. 1849 januárjában a honvédek védtelenül hagyták Bácskának ezt a részét, ezért a falu lakossága félve a megtorlásoktól menekülni volt kénytelen. Részben a környékbeli magyar települések, illetve Kiskunhalas és Soltvadkert fogadta be a menekülő lakosságot. A falu lakossága csak a fegyverletétel után merészkedett vissza a porig égetett faluba. Itt megnézhettünk egy családi pincészetet. A családnak 4 ha területű szőlőskertje van. Főként száraz borfajtákkal foglalkoznak: Subjanka, Rosé, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon. Ezeket meg is kóstolhattuk a borkóstoló teremben, a borkóstolás szabályai szerint. Nagy élmény volt mindenki számára, hiszen még senki nem vett részt közülünk szervezett borkóstoláson.

Utunkat tovább folytatva, megérkeztünk Bácskossuthfalvára, ami jórészt magyarok lakta település. A Krivaja folyó teljes egészében átszeli a falut. A falut legutóbb 1786-banDSC01256 telepítették újra. Akkor 334 jász és kun család költözött ide a Nagykunságból: Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról, akik megalapították a református gyülekezetet és megépítették a templom elődjét. A falualapítást követően dinamikusan fejlődött a település. Az idők folyamán a legnagyobb gyülekezet lett és a szép templom is megszületett. Elsétáltunk az I. világháborús emlékműhöz és a Kossuth szoborhoz, ahol érdekesnél érdekesebb dolgokat tudtunk meg a szobor történetéről. A moravicai Kossuth-szobor 50 kg-os, 79 cm magas, bronzszobor, a hetedik abban a sorban, amely a világon felállított Kossuth-szobrokat sorolja fel. A Kovács Gyula Általános Iskolát az 1970-es években építették. Kovács Gyula, akiről elnevezték, kántor és tanító volt. Itt csak magyar nyelven tanítanak. 6 bejáró diákjuk van, a többi kossuthfalvi gyerek. Bácskossuthfalva egyébként Karcag város egyik testvérvárosa.

Az iskolába érkezünk vissza. Megöntözzük még a beállított tenyészedényes kísérlet talaját kútvízzel, csapvízzel, desztillált vízzel. Azután összegyűlünk ismét a már megkedvelt teremben egy kis baráti beszélgetésre. Rájövünk, hogy mennyi minden közös a DSC_0972múltunkban, hogy ugyanazokat a történelmi személyiségeket tiszteljük. Szép nap ez a mai. Nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mélyebb barátságok, esetleg szerelmek is szövődjenek közöttünk. Sok élmény kavarog bennünk, amit kifejezni szavakkal nem lehet, és szívünkben az élmények sokaságával alszunk el.

Kategória: Összes bejegyzés | Vajdaságban jártunk – 3. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Vajdaságban jártunk – 2. nap

A 2. napot az iskola Tangazdaságában kezdtük, ahol az állatokkal, a növényekkel és gépekkel ismerkedtünk meg. Az iskola diákjai és a tanterület vezetői büszkén mutatták be a jól felszerelt gazdaságot. A tehenek közül a magyar tarka a legismertebb, tejéjért és húsáért tartják. A fejőházban egyszerre négy tehenet tudnak megfejni gép segítségével. DSC_0366Napi szinten 150-200 liter tej jut a tartályba. A tejet a szabadkai tejgyárba viszik kétnaponta. Ezen kívül sertéseket is tartanak. A nagy magyar fehérfajta itt a jellemző állat (kb. 500 kg a legnagyobb kan). Mesterségesen termékenyítik meg a kocákat. Ehhez egy sertésbőrből készült „álkocát” használnak, hozzá engedik be a kant. Helyük kitakarítását, tisztántartását a diákok végzik. 700 m2 területen van fóliasátor. A fóliák alatt paradicsomot, paprikát, hagymát, uborkát, salátát és a téli hónapokban fűtés nélkül spenótot termesztenek. A faiskolában akácfacsemetéket és gyümölcsfacsemetéket láttunk. Tetszett nekünk, hogy biomasszával fűtenek, csővezetékek segítségével, mert így a fűtés sokkal olcsóbb. Ezután megnéztük a talajt, ami humuszban gazdag volt. A humuszréteg vastagítását, mélyszántását, szerves trágyával végzik. Ezt a talajtípust „csernozjom”-nak, feketeföldnek nevezik. Következett a föld mintavétele a talajvizsgálathoz, aztán pedig a vízmintát vettünk. Visszatértünk az iskolába, ahol elvégeztük a talaj- és vízvizsgálatot. Beállítottuk az öntözéses kísérletet. A közös munka után már kezdtük megismerni jobban az ottani tanulókat, akik egyre inkább szimpatikusabbak lettek számunkra. A délelőtt folyamán még egy szép kiránduláson DSC_0606lehettünk együtt Zobnaticán, ami Topolya városától 5 km-re, északra helyezkedik el. Igazi turistaparadicsom: kikapcsolódhatnak itt a horgászni, vadászni vágyók, de egyben a lótenyésztés és a lovas turizmus központja is. Megcsodálhattuk az 1900-as évek elején épült Törley kastélyt, ami jelenleg szálloda. A zobnaticai mesterséges tavat 1976-ban építették ki a Krivaja folyócska völgyében. Felszíne 226 ha, hosszúsága pedig körülbelül 5 km. Elsődleges feladata a mezőgazdasági termőföldek öntözése, mára azonban már a község egyik idegenforgalmi gyöngyszemévé nőtte ki magát, különösen a nyári időszakban. Kellemes sétát tettünk az ebben az évben is csodálatos parkban, közben beszélgettünk a topolyai iskola tanulóival, akiknek már a nevüket is tudtuk.

Ebéd után két templomot látogattunk meg. A Sarlós Boldogasszony (katolikus) templom igen értékes épület, 72,70 méter magas, 5000 ember befogadására alkalmas. A legnagyobb, egyik legszebb katolikus templom Szerbiában. A templom építése 1906-ban fejeződött be, neogótikus stílusban, Raichl Ferenc tervei alapján. Érdekessége, hogy az építkezésnél az akkoriban újdonságnak számító vasbeton oszlopokat használtak. A szerb ortodox egyház egyike a tizenöt önálló ortodox egyháznak. Istentiszteleti nyelve az egyházi szláv és a modern irodalmi szerb nyelv. A szerb egyház 1219-ben nyerte el önállóságát. A Sveti Ilija (Szent Illés) templom pravoszláv templom, amelynek alapkövét 1932-ben helyezték le, és 1940-ben adták át, Illés napján. A díszes neobizánci stílusban épült templomban nagyon szép ikonokat csodálhattunk meg, és meghallgathattuk a szerb nyelv szépségét. Vezetőnk természetesen tolmácsolta a szerb pap előadását. Nagyon érdekes volt számunkra, mert ilyen templomot még sosem láttunk.

DSC_0726Estefelé visszatértünk az iskolába, ahol még beszélgettünk a napi élményekről, a közösen végzett kísérletekről, Még csak két nap telt el, de máris annyi új dolgot tanultunk és láttunk! És sok új barátot szereztünk. A szálláson a vacsora után jóleső fáradtsággal aludtunk el.

Kategória: Összes bejegyzés | Vajdaságban jártunk – 2. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Vajdaságban jártunk – 1. nap

Hosszú előkészületek és várakozás után végre megérkeztünk Szerbiába, Topolya városába, ami a Vajdaság – azon belül is Bácska – északi részén található, a Krivaja patak völgyében. DSC_0017Először a topolyai Mezőgazdasági Iskolába gurult be buszunk, ahol már vártak bennünket a topolyai diákok és tanárok. Elkezdődött az ismerkedés egymással. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, üdítővel és szezámmagos rúddal kínáltak, amelyeket az élelmiszeripari szakmacsoportos diákok sütöttek. Megnéztük a tanulók által készített videót az iskoláról. Több mint 600 diák jár ide, 60%-a magyar anyanyelvű. Van szakiskolai és szakközépiskolai tagozat (3-4 év), mezőgazdasági és élelmiszeripari szakok indultak. A diákok heti 1 vagy 2 napot töltenek gyakorlaton. Nagyon érdekes volt, hogy két csoportra osztják az iskola diákjait, oly módon, hogy a páratlan számú osztályokban szerbül, a páros számú osztályokban magyarul folyik a tanítás. Például, aki 11/1-es tanuló, az szerb osztályba jár, míg a 11/2-es osztály magyar, de a legtöbb tanuló érti, beszéli mindkét nyelvet.

Ezután a kis felfrissülés után Topolya nevezetességeivel ismerkedtünk meg, idegenvezetőnk segítségével, aki az iskola történelem szakos tanára volt. Sok meglepetés ért bennünket ezen a délutánon. Megtudtuk például, hogy a községben több mint húsz nemzetiség él együtt 23 településen. Négy hivatalos nyelv van használatban: a szerb, a magyar, a szlovák és a ruszin. A község lakosainak száma a 2011-es népszámlálás szerint 34 088, Topolya városnak pedig 14991 fő volt. Sok helyen voltunk, megnéztük a Tájházat, a Helytörténeti múzeumot, és a Kovács- és bognárműhely megőrzött, régi eszközeit. A topolyai Tájház 1843-ban épült, verett falú, náddal fedett ház, ami az ittélő emberek hagyományos építészetét, életterét mutatja be. Tipikus Pannon-alfölDSC_0182di, három osztatú ház. Berendezése a XIX. század végéről és a XX. század elejéről származik. A Városi Múzeum megépítését gróf Kray Pál rendelte el 1802-ben. Érdekessége, hogy a község első emeletes épülete (a templomon kívül) és az akkori település dísze volt. Ma az épület emeleti része a városi múzeumnak és a helytörténeti levéltárnak ad otthont, a földszinti rész pedig galéria és esketőterem. Érdekes, hogy a házasulandó fiatalok ide behozzák azokat a díszeket, festményeket, amelyeket a szertartás alatt szeretnének a közelükben látni. A kovács- és bognárműhely az egyetlen olyan műhely az országban, ahol együtt dolgoztak a bognárok és a kovácsok. A kiállítás anyaga nagyon gazdag, hozzá hasonló máshol nincs.

Ez volt számunkra a legérdekesebb gyűjtemény. Összehasonlítottuk Karcag illetve Topolya örökségeit, megőrzött múltbeli emlékeit, tárgyait és a mai életünk jellemzőit. Rájöttünk, hogy mennyi közös van az építkezési módjainkban, a berendezési tárgyaink hasonlóak, ugyanazokat a szerszámokat használták a mi elődeink is. Azon viszont nagyon meglepődtünk, hogy a topolyai házak többsége téglából épült, és szinte minden háznak volt erkélye. Vályogból épített házakat nem is láttunk.

DSC_0288Estefelé visszatértünk az iskolába, ahol részt vettünk a balesetvédelmi oktatáson, majd bemutatták az iskola laboratóriumi eszközeit. Tanárainkkal közösen kialakítottuk a munkacsoportokat, egyeztettük a feladatokat. Ezután elköszöntünk a topolyai társainktól, akik egész nap kísértek bennünket. A szálláshelyen elfogyasztottuk ízletes vacsoránkat, a kemencében frissen sült túrós „burek”-et, amit joghurttal szokás enni. A napi élményektől fáradtan, de boldogan aludtunk el kényelmes szobáinkban.

Kategória: Összes bejegyzés | Vajdaságban jártunk – 1. nap bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Bácska-Délvidék története

A Határtalanul program következő eseménye, állomása február 2o-án szerdán került megrendezésre, délután 15 órai kezdettel.

KKép 011olostyákné Pljesovszki Zsuzsanna tanárnő köszöntötte a programban résztvevő diákokat, majd tájékoztatott bennünket a délutáni esemény menetéről. Bemutatta Péter Dániel tanár urat, aki iskolánkban történelmet tanít, hogy kétszer egy órában történelmi áttekintést ad Bácska illetve Délvidék, majd Topolya történelméről.

Ezt követően tanár úr előadása következett. Nagyon részletesen és körültekintően igyekezett bemutatni annak a területnek a történelmét ahová a program keretében eljutunk. Így megtudhattuk, hogy Topolya környékén már az őskórtól folyamatosan vannak emberek létére utaló régészeti anyagok. A honfoglalás, majd az államalapítás korában már benépesített terület, amely a török hódítás után elnéptelenedett, de a törökök, előbb szerbeket, illetve, a XVIII. században a Habsburg kormányzat, magyarokat és szlovákokat telepített be. Itt emelte ki tanár úr Topolya nevének eredetét, amely szláv kifejezésből ered, jelentése: nyárfa. Ezt követően a XIX. század illetve a XX. század fontosabb eseményeit vázolta fel tanár úr, kitérve Trianonra és az azt követő nehéz időszakra, és napjaink eseményeire.

Mi diákok elmondhatjuk, hogy tanár úr élvezetes előadása után nagyon várjuk a március 4-i indulást Topolyára.

Kategória: Összes bejegyzés | Bácska-Délvidék története bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Határtalanul! program a Szentannaiban

Mediátor Televízió felvétele

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=izAGcM-J8P8[/youtube]

Kategória: Összes bejegyzés | Határtalanul! program a Szentannaiban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Határtalanul! a Szentannaiban

  Iskolánk részt vesz a „Határtalanul!” címen meghirdetett országos pályázaton, amelynek Kép 043lényege, hogy az anyaországi iskolák diákjai eljussanak a határon kívüli magyar területekre és kölcsönösen vendégül lássák az onnan érkezőket, továbbá a szakképző iskolában tanuló diákok szakmai együttműködésének támogatása. A program során a részt vevő diákok tanulmányaikhoz kapcsolódó programelemeket teljesítenek, valamint külhoni magyar diákokkal közös tevékenységeket (vízvizsgálat és talajvizsgálat) végeznek.

A program első lépéseként 2013. február 11-én, szerda délután megrendezésre került a kapcsolatot kötött két iskola Karcag, mint a Nagykunság központja és a Vajdaság középső Kép 045részén található Topolya község rövid történeti kiállítása. A kiállításunk célja az volt, hogy a tanulók megismerkedjenek az elcsatolt országrész természeti szépségeivel, kultúrájával, az ott élő magyarság életével.

Ennek megvalósítása érdekében iskolánk főépületében bemutatásra kerültek a két település kulturális látnivalói, népi hagyományai, környezeti adottságai, talajtípusai, a projektben részt vevő iskolák története és az ott folyó szakmai képzésekről is kerültek fel hasznos információk a diákok és az ide látogatók számára. Természetesen nem maradt el a diákéletet bemutató legérdekesebb fotók kihelyezése sem.

A verses megnyitó és köszöntő szavak után a paravánok között sétálva nem csak az utazó diákok és kísérő tanáraik kaptak betekintést arról, hogy milyen élményekben lesz részük a projekt további állomásain.

Kategória: Összes bejegyzés | Határtalanul! a Szentannaiban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva