Vajdaságban jártunk – 5. nap

Ezen a napon már úgy ébredtünk, hogy sajnos indulunk haza. Utoljára mentünk be az iskolába. Az itt elvégzett kísérleteket még egyszer megbeszéltük, egyeztettük. Az általunk készített fotókat, videofelvételeket megosztottuk vendéglátóinkkal. Ezek után a búcsúzkodásra került sor. Nehéz volt elbúcsúzni az ottaniaktól, mert ez alatt a pár nap alatt megkedveltük a diákokat és tanáraikat! Rengeteg szép élményben volt részünk. Egy kis útravaló csomagot kaptunk az ottaniaktól, kedves gesztusként.

Kép 378Az iskolából a 150.000 lakosú Szabadkára látogattunk el. Bemehettünk a városházára, ami a szecesszió legnagyobb és sok tekintetben legszebb épülete. 1908 és 1910 között épült, majd ezt követően a belső munkálatokon még két évig dolgoztak a legjobb iparosok. A városháza a művészet és a kisipar összehangolt egybefonódása. Magassága 76 méter, a kilátó 45,5 méter magasságban van. Az épület 105,08 méter hosszú, 55,56 méter széles, és 5838 négyzetméternyi területet foglal el. Elgondolni is fantasztikus, hogy röpke két év alatt mintha a földből, úgy nőttek ki a Városháza falai, a kupolák és a torony! Toronyórájáról azt mondják, ha egy szabadkait kérdezünk meg a pontos időről, nagy valószínűséggel nem a karórájára vagy mobiltelefonjára fog pillantani, hanem a Városháza felé. A torony ugyanis építészeti és dekoratív funkciója mellett a mindennapi életben is próbál „segíteni”: itt található a négy világtáj felé elhelyezett négy óra, mely a pontos időt mutatja, s amely a város szinte minden pontjáról jól látható. Az épület kazettás mennyezetű és gyönyörű szépen ki van dolgozva minden apró részlet. 365 ablaka van, ez pont annyi, ahány nap van egy évben.
A városháza után bemutatták nekünk a főteret, amit 20 évvel ezelőtt rendeztek be és két szökőkút is található itt. 1854-ben felépült a színház, de mára ezt a betonépületet lebontották, és a felújítást elkezdték, de nem fejezték be. A Reich palotát az 1790-es években építették át ortodox templommá, amely a legrégebbi templom Szabadkán. A palota tornyát építették át templomtoronnyá.

Kép 367A városnézés után Palicsra mentünk, ahol a szennyvíztisztítót mutatták be nekünk. A Palicsi-tószanációjának keretében az 1970-es években szennyvíztisztító telep épült ki, mint a Szabadka város területén keletkező valamennyi szennyvíz tisztításának második fázisa.

A másodlagos szennyvíztisztítás építmények, és berendezések összességét foglalja magában, melyekkel a lakossági és az ipari szennyvizeket, valamint az előzetesen kezelt ipari szennyvizeket tisztítják mechanikus és biológiai módszerek alkalmazásával. Ezek a módszerek a többnyire szerves anyagok jelenlétének csökkentésére alkalmasak. A szennyvíztisztító után a Pilics-tóhoz mentünk. Ebbe a tóba folyik bele az a víz, amit a szennyvíztisztítóban megtisztítanak. A tó gyönyörű, környéke szépen kiépített. Az utóbbi 3-4 évben már nem ajánlják fürdőzésre, csak hajózásra, csónakázásra. Ha leengednék a vizet, és újra feltöltenék, talán akkor alkalmas lenne fürdésre. Így telt a délutánunk, ami nagyon izgalmas volt. Elköszöntünk a minket kalauzoló topolyai tanároktól, és a határ felé vettük az irányt. Szerencsésen átjöttünk a határon, bár elég sokat kellett várnunk. A hazafelé vezető úton megálltunk a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Fehér-tónál, ahol Kép 509idegenvezetőnk bemutatta a híres ornitológusról, Dr. Beretzk Péterről elnevezett emlékházat és  nagyon sok érdekes dologról beszélt nekünk. Különféle madarak fészkelési szokásait ismerhettük meg. Egy kilátó tetején, távcső segítségével meg is tudtuk figyelni a madarakat. Egy rövidebb sétát is tettünk, és megcsodálhattuk a gyönyörű naplementét.
Az előadó nagyon élő, szemléletes stílusban mesélt az állatokról, rengeteg új dologgal ismerkedhettünk meg és örültünk, hogy be tudtunk pillantani az állatok világába egy kicsit.

Kategória: Összes bejegyzés | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.